A menetrendszerű hajó forgalom megindulásával Kulcs bekerült a hajózási menetrendbe, ismertté vált, és a neve innentől Kulcs puszta helyett hivatalosan is Kulcs nyaralótelep lett. A II. világháború alatti károsodásokat 1947-re kijavították, ismét megindulhatott a hajóforgalom. Egészen 60-as évek közepéig rendszeresen közlekedett személyhajó, a kikötés külön eseményszámba ment. Sokan csak azért látogattak le a hajóállomásra, hogy részesei lehessenek ennek a látványnak. A hajóállomás elképzelhetetlen volt Steibach Józsi bácsi nélkül. Ő volt egy személyben a kikötő mester, pénztáros, hajóállomás fenntartója és minden egyéb feladat elvégzője. A település meghatározó részévé vált a hajóállomás olyannyira, hogy még a Magyar Posta hivatalos levelező lapjai közé is bekerült, sokan vásárolták is, és küldték el távoli ismerőseiknek, mellyel tovább növelték Kulcs országos ismertségét. A gyorsuló világ elért ide is, a hajózás helyett az egyéb közlekedési módok kedvezőbb lehetőségeket kínáltak, az emberek sem tehették már meg, hogy viszonylag rövid távolságra több mint fél nap utazási időt rááldozzanak. A „kulcsi hajózás” mintegy 35 évig tartott, a MAHART beszüntette a menetrendszerinti személyszállítást a Dunának ezen a szakaszán. Ezzel lezárult egy – eleink számára igen kedves, szeretett – meghatározó korszak a hajóállomás életében. Az ezt követő történések megértéséhez tudni kell, hogy a világháború után minden nagyobb gyár, üzem, közlekedési vállalat, és sok más egyéb is állami kézbe került. Nem volt ez másként a MAHART-tal sem, mely korábban részvénytársaságként működött. A személyforgalom megszűnése után az addig rendszeresen karbantartott, gondozott épület és a körülötte lévő terület elhagyatottá vált, lassan a pusztulás szélére került, már csak az emberek őrizték emlékezetükben régi szép formáját. Szerencsére nem sokáig maradt ez az állapot, mert 1969-ben a döntéshozók – mint az állam tulajdonát – átadták a Dunaújvárosi Járási Hivatal – ugyancsak állami – tulajdonába. A járás vezetői is azonnal meglátták ennek a területnek kiváló – kikapcsolódást, pihenést – nyújtó adottságait, és ennek mentén döntöttek az átépítéséről. Az épületet szobákra osztották fel, csőkút fúrásával megoldódott a vízellátás, lehetőség nyílott vizesblokkok kialakítására is, létre jött a kulcsi járási üdülő. Ettől kezdve a széles közönség számára már nem volt látogatható, zárt területként csak a regnáló hatalom kegyeltjei használhatták – akkor úgy tűnt, hogy örökre.